Ugrás a fő tartalomra

Ha Putyin nem akar háborút, mégis mit keres több tízezer orosz katona az ukrán határon?

Az orosz kormány valószínűleg nem készül Ukrajna megtámadására, csak azért mozgolódnak a határon, mert sürgetni akarják az orosz-ukrán konfliktus lezárását célzó tárgyalási folyamatokat. 2019-ben már született egy egyezmény, amely lényegében biztosítja a Donyec és Luhanszk-térség politikai függetlenségét, Oroszország valószínűleg ennek a szakadárok számára igencsak kedvező megállapodásnak az implementációját akarja felgyorsítani. A Putyin-kormány jó eséllyel azért sürgeti a dolgot ilyen látványosan, mert minden áron el akarja kerülni azt, hogy Ukrajna NATO-taggá váljon, vagy hogy jelentős amerikai erő vonuljon fel a szomszédos országban.

Az elmúlt hetekben több tízezer orosz katona és jelentős mennyiségű nehézfegyver halmozódott fel az orosz-ukrán határon és a Krímben. Bár sokan – köztük a NATO és az ukrán kormány is – amiatt aggódnak, hogy Oroszország támadást készül indítani, több elemzést is megjelent már arról, hogy – egyelőre - nem áll a Putyin-kormány érdekében egy nyílt offenzíva Ukrajna ellen, ezért nem is valószínű, hogy sor fog rá kerülni.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha Oroszország nem akar támadást indítani Ukrajna ellen, akkor mégis miért koncentráltak ekkora haderőt az országhatárra. A Putyin-kormány eleinte igencsak titokzatosan fogalmazott a csapatmozgásokkal kapcsolatosan és annyit reagáltak a nemzetközi felelősségre vonási kísérletekre, hogy az országhatáron belül oda csoportosítja a csapatait Oroszország, ahova csak akarja.

Később Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentette: Oroszország áprilisban az ország több területén is hadgyakorlatokat hajt végre, összesen mintegy 4048 helyszínen, ennek a nagyobb hadműveleti sorozatnak a része az ukrán határon történő csapatmozgás is. Mint ismertette: a tanmanőverek az összes katonai körzetre és az Északi Flottára, valamint a Kuril-szigetek régióira, a Távol-Északra és Kamcsatkára is kiterjednek.

Később hozzátette:

VALÓJÁBAN AZ EGÉSZ GYAKORLAT-SOROZAT AZÉRT VALÓSUL MEG, MERT AGGASZTÓ CSAPATMOZGÁSOKAT ÉSZLELTEK A NATO RÉSZÉRŐL EURÓPA-SZERTE ÉS OROSZORSZÁGNAK KÉSZEN KELL ARRA ÁLLNIA, HOGY MEGVÉDJE MAGÁT.

Valószínűleg arra utalt, hogy a Biden-kormány bombázókat küldött Norvégiába és Amerikában is növelték a katonai jelenlétet, illetve leállították a Trump-kormány által indított csapatkivonásokat is - olvasható a Portfolio elemézésében.

Az orosz kormány hivatalos kommunikációja szerint tehát nincs itt semmilyen látnivaló és nem terveznek semmilyen támadást Ukrajna ellen, valójában csak önvédelmi manővereket hajtanak végre, melyeket a romlott orosz-amerikai viszony indokol.

Valószínűleg igaza lesz azoknak, akik kételkednek abban, hogy mindössze egyfajta spontán hadgyakorlatot hajt végre az orosz hadsereg ilyen jelentős erővel. Még a NATO tisztségviselői és döntéshozói is csak találgatni tudnak arról, hogy pontosan mit tervez a Putyin-kormány, de a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy

AZ OROSZ VEZETÉS A KATONAI JELENLÉTTEL PRÓBÁLJA PRESSZIONÁLNI A NORMANDIAI NÉGYEKET ARRA, HOGY ÜLJENEK VISSZA A TÁRGYALÓASZTALHOZ, ÉS KEZDJENEK EL DOLGOZNI A MINSZKI EGYEZMÉNYEK, ILLETVE A STEINMEIER-FORMULA IMPLEMENTÁCIÓJÁN.

2019 októberében – Németország, Oroszország és Franciaország közbenjárásával – sikerült megállapodni az ukrán kormánnyal arról, hogy a Donyec- és Luhanszk-régió Ukrajna része maradna, viszont független önkormányzattal és választási rendszerrel működnének tovább, melyeknek kialakítását az ukrán kormány ellenőrizné. A megállapodás a Steinmeier-formula nevet kapta és jelentős részben a korábbi minszki egyezményekre épül. A szerződés aláírását tüntetések kísérték Ukrajnában, hiszen az ukrán lakosság jelentős része úgy látta, hogy de facto elismeri vele az ukrán kormány a lázadók uralmát a térség felett, így fölöslegesen halt meg több ezer ukrán katona az ország integritásának védelmében. Az értelmezés nagyjából helyes: a szakadárok által uralt területek lényegében csak papíron maradnának Ukrajna része, éppen ezért a lázadók is győzelmet deklaráltak, amikor az egyezmény aláírásra került.

Bár nemzetközi szinten jelentős optimizmus övezte a szerződést, az implementációjára a mai napig nem került teljesen sor. Hiába született meg a kvázi-szándéknyilatkozat, az ukrán kormány és a lázadók arról nem állapodtak meg, hogy pontosan milyen törvényességi keretek mentén zajlana az irányítási mechanizmus kialakítása. Így tehát, amíg erre vonatkozóan nem születik konkrét keretrendszer, a Steinmeier-formula csak egyfajta iránymutatás, mintsem konkrét, a polgárháborút lezáró szerződésként értelmezendő.

A Putyin-kormány valószínűleg az amerikai kormányváltás miatt tekerte fel a nyomásgyakorlást, Joe Biden elnök ugyanis – az Obama-kormány korábbi de facto ukrajnai ügyvivőjeként – jó kapcsolatot ápol az ukrán kormánnyal. Az orosz vezetés valószínűleg attól tart, hogy az új elnök felgyorsítja Ukrajna felvételének folyamatát a NATO-ba; ha ez megvalósul, Oroszország ellehetetlenedik a szakadár területek támogatásától, hiszen egy NATO-országgal szemben támasztott agresszió globális katonai csapást vonzana magával. Bár nem valószínű, hogy Ukrajna egyhamar NATO-tag lesz, elképzelhető, hogy egyes NATO-országok, élükön az Egyesült Államokkal, növelni fogják a katonai jelenlétüket Ukrajnában, amely nehezítheti a szakadárok pozícióját és szűkítheti Oroszország térségbeli mozgásterét.

EZEK ALAPJÁN ELMONDHATÓ: A MOSTANI CSAPATMOZGÁSOK CÉLJA VALÓSZÍNŰLEG AZ, HOGY A PUTYIN-KORMÁNY ISMÉT NEMZETKÖZI FIGYELMET IRÁNYÍTSON A 2015 ÓTA BEFAGYOTT KONFLIKTUSRA ÉS BEBIZTOSÍTSA A SZAKADÁR TERÜLETEK DE FACTO FÜGGETLENSÉGÉT, MIELŐTT NÖVEKSZIK A TÉRSÉGBEN A NATO-JELENLÉT.

Azon túl, hogy az orosz vezetésnek nem áll érdekében Ukrajna megtámadása, érdemes azzal is foglalkozni, hogy milyen az orosz támadások anatómiája. A 2014-es, krími annexió ennek vizsgálatára jó példa. Oroszország látszólag egyik pillanatról a másikra bevonult a területre, mindenféle háborús deklaráció vagy hivatalos kommunikáció nélkül. A megszálló katonákról levették az azonosító jeleket, felvarrókat, csapatlogókat is, majd az orosz kormány sokáig azt kommunikálta, hogy egy „helyi milícia spontán akciója” volt a támadás, amely olyannyira felkészületlenül érte az ukrán haderőt, hogy a Krím szinte egy puskalövés nélkül orosz kézre került. Ezen kívül a Donyec-medencében Oroszország zsoldos-alakulatokat használ proxi-hadseregként, annak érdekében, hogy le tudja tagadni hivatalos részvételét. Mindebből az látszik, hogy ha Oroszország támad, gyorsan, óvatosan és amennyire csak lehet, titokban teszi ezt, hogy tompítsa saját veszteségeit és a nemzetközi visszhangot. Ha Oroszország meg akarná támadni Ukrajnát, az akcióra valószínűleg már sor került volna.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy az ilyen jellegű akciók előtt Oroszország jellemzően bénító kibertámadásokat is véghez szokott vinni, ami jó előjele szokott lenni az orosz agressziónak, most viszont erre sem került még sor. Bár Oroszország támogatja a szakadárokat elektronikus harcászati eszközökkel, átfogó, kritikus infrastuktúrát célzó támadásról egyelőre még nem lehet beszélni.

Szergej Sojgu védelmi miniszter bejelentése szerint két hétig maradnak még az ukrán határ körül az orosz katonák, de ez az időszak könnyen elhúzódhat annak függvényében, hogy mi lesz Ukrajna, illetve a nemzetközi közösség reakciója.

Ha

  • az Egyesült Államok elkezd katonákat csoportosítani Ukrajnába,
  • a nyugati országok valamilyen szankcióval sújtják Oroszországot a provokáció miatt,
  • Ukrajna támadást indít a Donyec-medencében a szakadár területek visszacsatolása végett,
  • az ukrán kormány megkezdi a NATO-csatlakozás folyamatát,
  • nem valószínű, hogy sor kerül a konfliktus de-eszkalációjára, sőt, a helyzet további hevülése is felmerülhet.

Oroszország egyértelművé tette: „megvédi az állampolgárait,” ha Ukrajna támadást indít a Donyec-térségben és azt is, hogy nem fogják hagyni, hogy az ország a NATO-hoz csatlakozzon. Mint emlékezetes, a 2008-as orosz-grúz háború egyik fő kiváltó oka is a grúz kormány NATO-hoz való csatlakozási szándékának kinyilvánítása volt. Elmondható tehát, hogy sok múlik majd azon a konfliktus esetleges eszkalációjának tekintetében, hogy a NATO milyen válaszlépéseket tesz a jelenleg zajló orosz provokációra.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Visszavonták a magyar állampolgárságot egy kárpátaljai családtól

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke visszavonta a magyar állampolgárságot a beregkisfaludi születésű Lupák Györgytől (névmódodosítás előtti neve: Lupák Jurij Mihajlovics), az ilonacai születésű Lupák Miroszlávától (névmódodosítás előtti neve: Lupák Miroszláva Rosztiszlávivna), az iloncai születésű Lupák Lillától (névmódodosítás előtti neve: Lupák Lilla Jurijivna) és szintén az iloncai születésű Lupák Ivannától (névmódodosítás előtti neve: Lupák Ivanna Jurijinva) - olvasható a Magyar Közlönyben. A magyar állampolgárságról szóló törvény értelmében a magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított húsz év elteltével. Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását az állampolgársági ügyekben eljáró sze

Végre lépéseket tesz az EU a kárpátaljai magyarság védelmében?

Az Európai Parlament Hagyományos és Nyelvi Kisebbségekkel foglalkozó Frakcióközi Munkacsoportja legutóbbi ülésén az Ukrajnában élő magyar kisebbség helyzetét tárgyalta, melyen a résztvevő EP-képviselők megdöbbenve fogadták  a kárpátaljai magyarokat ért újabb jogszűkítésekről, atrocitásokról szóló beszámolókat. Az ülés kapcsán a képviselők aggályaiknak hangot adva levélben fordultak Josep Borrellhez, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez. A levélre érkezett válaszból kiderül, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kíséri a helyzetet és az EU-Ukrajna bilaterális kapcsolatokban szót emel a kárpátaljai magyarok védelmében. A Kisebbségi Munkacsoport március 25-i ülésén tárgyalta a kárpátaljai magyarok aktuális helyzetét, az őket ért jogszűkítéseket, atrocitásokat, az ellenük és képviselőik ellen irányuló negatív médiapropagandát, politikai nyomásgyakorlást, szélsőjobboldali nacionalisták általi fenyegetettségeket, megfélemlítéseket, különös tekintettel egy európa

Csernobil: újabb katasztrófára számíthatunk?

Minden jel arra utal, hogy a csernobili atomerőmű reaktora ismét elkezdett izzani, ami hatalmas veszélyt jelenthet és akár katasztrófa is lehet belőle. 35 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt az emberiség egyik legnagyobb tragédiája, a csernobili atomerőmű-baleset, ahol a reaktor felrobbanásának következtében szinte visszafordíthatatlan kárt eredményező, felfoghatatlan mértékű sugárszennyezés érte a környezetet. A katasztrófa helyszínéül szolgáló területet azóta egy óriási betonszarkofág fedi, de a The Sun cikke alapján úgy látszik, hogy még mindig van mitől félnünk - írja a Promotions.hu. Magától elkezdett izzani a csernobili atomerőmű betemetett reaktora, ami valószínűleg az üzemanyag száradása miatt lehet, de pontos választ még nem sikerült találniuk a tudósoknak a jelenségre. Egyedül az tűnik biztosnak, hogy mindenki aggódik, mivel ha túlzottan felerősödnek a fissziós folyamatok, akár hatalmas mennyiségű atomenergia is felszabadulhat – vagyis újabb szörnyűség történhet.

Aggasztó eredményt tettek közzé kutatók Csernobilról

Még mindig sugárszennyezettek a csernobili 1986-os atomkatasztrófa környékén növekvő haszonnövények - derült ki az Exeteri Egyetem kutatásából . Az Environment International tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a búza, rozs, zab és árpa sugárzóizotóp-koncentrációja (stroncium-90 és / vagy cézium-137) az ukrajnai határértékek felett van bőven majdnem a vizsgált minták felében.  A kutatók a tűzifaégetés utáni hamumintákat is megvizsgálták, itt is rengeteg mintában találtak határérték feletti stroncium-90-et. A szakértők azért a stroncium-90-et keresték leginkább, mert ez található olyan formában a talajban, amit a növények is fel tudnak venni. Az ukrán kormány már 2013 óta nem monitorozza a sugárzó izotóp mennyiségét a területen, a mostani kutatás, amit az exeteriek a Greenpeace-szel közösen végeztek, megmutatja, hogy igenis kellene továbbra is figyelni. Főleg azért is, mert a tűzifának használt faanyagot a helyiek tényleg el is égetik. Az eredmények azért is aggasztóa

Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását

Magyarország részt vesz az Európai Unió jövőjéről most kezdődő vitában, mert úgy látja, az intézményesített európai együttműködésnek nincs alternatívája, de nem akar európai egyesült államokat - jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön online sajtótájékoztatón Gulyás Gergely értékelése szerint van egy karakteresen közép-európai jövőkép az EU-ról és ennek elfogadása az európai projekt sikerének záloga. Ukrajna NATO- és európai uniós csatlakozásáról azt mondta, amíg Ukrajna a nyelvtörvényt nem változtatja meg, addig Magyarország blokkolni fogja a NATO-val való párbeszédet, és így tenne az uniós csatlakozással is, de annak rövid távon amúgy sincs realitása. (MTI)