Az első ígéretek Ukrajna lehetséges NATO-tagságára vonatkozóan a katonai egyesülés 2008-as bukaresti konferenciáján hangzottak el, amelyen a szervezet nyíltan elkötelezte magát a kelet-európai ország majdani felvétele mellett. Ukrajna ugyanebben az évben be is terjesztette a NATO-tagsági cselekvési tervhez való csatlakozási szándékát.
A vonatkozó tárgyalások azonban 2010-ben megrekedtek, miután az oroszbarát Viktor Janukovics nyerte meg az ukrán elnökválasztást, amely szorosabb együttműködést vetített előre Oroszország és Ukrajna között, ráadásul ekkoriban az ukrán társadalom többsége is inkább ellenezte a NATO-hoz való csatlakozást.
A helyzet azonban nagyot fordult 2014-ben, amikor forradalom tört ki Ukrajnában annak hatására, hogy Janukovics nem írta alá az Európai Unióval kötendő társulási szerződést, egyértelművé téve azt, hogy a jövőben Oroszország mellett képzeli el Ukrajna jövőjét. A forradalom végül elsöpörte Janukovics hatalmát és a Nyugattal rokonszenvező kormány alakult meg Kijevben.
Nem sokkal később Oroszország először megszállta, majd pedig annektálta a Krím-félszigetet, Kelet-Ukrajna orosz többségű tartományaiban a mai napig is tartó polgárháború tört ki, a szakadár csoportokat pedig Oroszország hol passzívan, hol pedig aktívan támogatja.
AZ UKRÁN VEZETÉS ÉS AZ UKRÁN TÁRSADALOM KÖRÉBEN FŐLEG EZUTÁN TETT SZERT NAGYOBB TÁMOGATOTTSÁGRA A NATO-HOZ VALÓ CSATLAKOZÁS, ÚGY VÉLTÉK, CSAK A KATONAI SZÖVETSÉG JELENT KELLŐ GARANCIÁT UKRAJNA TERÜLETI INTEGRITÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA AZ OROSZ AGRESSZIÓVAL SZEMBEN.
Bár Ukrajna NATO-tagságának kérdése már évek óta lóg a levegőben, a közelmúltban történt számos esemény, amelynek következtében újra napirendre került a téma. Áprilisban ugyanis Oroszország nagyszabású hadgyakorlattal borzolta a kedélyeket Ukrajnával közös határán, amelyet az egész világ aggodalommal figyelt. Az oroszok végül a hadgyakorlat végeztével visszavonták csapataik nagy részét, enyhítve ezzel a pattanásig feszült helyzeten. Ukrán hatóságok azonban arról számoltak be, hogy az oroszok a hadgyakorlat után is hagytak csapatokat a régióban.
Pár napja pedig az Egyesült Államok és Ukrajna még 30 országgal közösen tartott nemzetközi hadgyakorlatot a Fekete-tengeren, amely „a térség biztonságának szavatolását” és a „nemzetközi jog betartatását” volt hivatott szolgálni.
Oroszország ráadásul a júniusban tartott NATO-csúcs előtt és azt követően is utalt rá, hogy nagyon nem venné jó néven Ukrajna meghívását a NATO-ba. Maga Vlagyimir Putyin is kijelentette, hogy nem tartja kizártnak, hogy Ukrajna a jövőben csatlakozzon a katonai tömbhöz, amely szerinte egy vörös vonal átlépése lenne Oroszország szemében. Véleménye szerint ugyanis az észak-atlanti szövetség bővítésének előző két körével kapcsolatban sem vették figyelembe Moszkva aggályait.
Ezzel szemben az ukrán vezetés nagy reményekkel fordult rá az idei brüsszeli NATO-csúcsra, azt várták, hogy konkrét ígéreteket kapnak majd a csatlakozásra vonatkozóan, azonban csalódniuk kellett.
JENS STOLTENBERG NATO-FŐTITKÁR UGYANIS LESZÖGEZTE, HOGY UKRAJNÁNAK SZÁMOS TOVÁBBI FELTÉTELT KELL TELJESÍTENIE AHHOZ, HOGY FELVÉTELT NYERJEN A SZERVEZETBE, ILLETVE PONTOS MENETRENDET SEM JELÖLTEK KI ERRE VONATKOZÓAN.
Volodimir Zelenszkij, jelenlegi ukrán elnök ugyan megpróbált egy egyértelmű választ kiszedni Joe Bidenből a tagság kapcsán, de a korábbi ígéreteken, valamint az ország területi integritása melletti elkötelezettség kinyilvánításán túl nem kapott semmilyen garanciát. Biden elsősorban az Ukrajnát átszövő korrupciót és a vonatkozó követelmények teljesülésének hiányát nevezte meg késleltető tényezőként.
A fentiek fényében joggal merül fel a kérdés, hogy mennyiben realitás Ukrajna NATO-tagsága a jövőre nézve, illetve melyek azok az okok, amelyek miatt a szövetség tagjai eddig elzárkóztak a kelet-európai ország felvételétől. Érdemes továbbá azt is megvizsgálni, hogy jól járna-e egyáltalán a NATO egy ilyen irányú bővítéssel.
Valójában számos olyan tényező nevezhető meg, amely igen valószínűtlenné teszi azt, hogy a közeljövőben Ukrajna teljes jogú taggá váljon.
- Az ukrán haderő a nagyszabású reformok és a felszerelés modernizációjára irányuló törekvések ellenére továbbra is viszonylag elavult, mivel a mai napig nagyrészt a szovjet időkből örökölt fegyverrendszereket használja. Emellett a jelenleg zajló fejlesztések is inkább a régi eszközök ráncfelvarrására irányulnak, nem pedig a korszerű technológia szerint működő eszközök beszerzésére. Ennek tükrében egyes vélekedések szerint az ukrán haderő állapota még mindig elmarad egy modern NATO-kompatibilis hadseregtől elvárt szinttől. Ezen kívül egyes nyugati törvényhozók aggodalommal figyelik azt, hogy az ukrán harcoló alakulatok közt radikális jobboldali csoportok is megtalálhatók.
- Az ukrán államot, azon belül pedig a hadiipart is behálózza a korrupció. Szinte a teljes hadiipar egy állami kézben levő vállalatcsoport, az UkrOboronProm felügyelete alatt áll, amelynek átláthatóságát a Transparency International is vizsgálta és végül a második legrosszabb minősítést osztotta ki rá. Nemrég pedig az IMF is felfüggesztette az Ukrajnának folyósítandó utalásait korrupciós aggályok miatt.
- Külön gondot jelent, hogy az Ukrajna keleti részén található Donbaszban még mindig polgárháború dúl, a Krím-félszigetet, amely a nemzetközi jog szerint továbbra is Ukrajna része pedig Oroszország annektálta. Amennyiben tehát Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz, a katonai szövetségnek kötelessége lenne beavatkozni ezeken a területeken, amely szinte biztosan konfliktushoz vezetne Oroszországgal.
- A legnyomósabb érv az ukrán NATO-tagság ellen azonban nem meglepő módon az orosz reakció lenne. Az orosz fél részéről eddig érkezett jelzéseket figyelembe véve Oroszország biztosan nem tűrné, ha nyugati szomszédja a NATO részévé válna, a nemrég rendezett hadgyakorlattal pedig demonstrálta, hogy katonai úton is hajlandó lehet választ adni egy ilyen lépésre. Nem árt elfelejteni azt sem, hogy a 2008-as orosz-grúz háború is azután tört ki, hogy Grúzia tagjelölt státuszt kapott a NATO-tól.
MINDEZEK ALAPJÁN SZINTE KIZÁRT, HOGY UKRAJNA A BELÁTHATÓ JÖVŐBEN NATO-TAG LEGYEN, HISZEN AZ EZZEL JÁRÓ NEGATÍV KÖVETKEZMÉNYEK JELENTŐSEN TÚLSZÁRNYALJÁK AZ ESETLEGES ELŐNYÖKET.
A fentiek ellenére nem lenne helytálló azt kijelenteni, hogy Ukrajna nem egy kiemelten fontos tényező a NATO számára, illetve azt, hogy a NATO által Ukrajna irányába gyakorolt gesztusok pusztán üres ígéretek lennének.
A NATO UGYANIS ÉVEK ÓTA TUDATOSAN TÁMOGATJA UKRAJNÁT AKÁR SEGÉLYEK, AKÁR KATONAI TANÁCSADÓK, AKÁR MODERN KATONAI ESZKÖZÖK FORMÁJÁBAN, AMELYEK JELENTŐSEN HOZZÁJÁRULTAK AZ UKRÁN HADERŐ UTÓBBI ÉVEKBEN LÁTOTT FELZÁRKÓZÁSÁHOZ.
A Pentagon például nemrég egy 150 millió dolláros biztonsági segélycsomagot jelentett be Ukrajna részére, amely többek között radarokat, légvédelmi rendszereket és biztonságos információközlést szolgáló berendezéseket foglal magában, de az eddig Ukrajnának juttatott összes támogatás is több mint 1,5 milliárd dollárra rúg.
Ezekben a katonai segélyekben az a közös, hogy mindegyik defenzív célokat szolgál. Ukrajna kapott ugyan Javelin típusú páncéltörő rakétarendszereket is, amelyekkel könnyűszerrel lehet ártalmatlanítani tankokat, azonban egészen az áprilisi orosz csapatmozgásokig nem engedélyezték az ukránoknak, hogy a frontvonalra szállítsák őket.
A NATO CÉLJA UGYANIS NEM A KONFLIKTUS TOVÁBBI ESZKALÁCIÓJA, HANEM AZ OROSZ FÉL ELRETTENTÉSE. EZÉRT IS ÜGYELNEK ARRA, HOGY ELSŐSORBAN VÉDELMI CÉLOKAT SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖKET JUTTASSANAK AZ UKRÁN HADERŐNEK.
A NATO jelenlegi politikájában pedig csak akkor várható jelentősebb fordulat, ha a geopolitikai körülmények is megváltoznak.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON VAGY CSATLAKOZZON A CSOPORTUNKHOZ!