Véleménye szerint a nyelvtörvény szégyenfolt lesz a posztmodern Ukrajna történelmében, de ugyanúgy Európáéban is, ha szó nélkül szemet huny felette.
A szerző úgy véli, a honatyák „csak” egy dologról feledkeznek meg a törvényhozáskor. Arról, hogy addig feszítik a határokat, "míg a nép megunja, összepakolja a csemodánt és lelép." Megjegyzi: tulajdonképpen erre már várni sem kell. Az emberek elmennek, a falvakban pedig egyre több telek előtt látjuk az Eladó! feliratot. Helyenként már több a lakat alatt lévő ház, mint a lakott. És sajnos, nem azért, mert a szomszéd városba költöztek volna a tulajok - jegyzi meg.
Ahogyan a szerző fogalmaz írásában : emberbarátnak nem mondható országvezetése van Ukrajnának.
"Körbenézünk, és felvetődik bennünk a jogos kérdés, hogy mit keresünk még ebben az országban. Nem a kenyerünket, arra mérget vehetünk. Egyre inkább nem látjuk itt a jövőnket. Ha ez így folytatódik, nem ingázni fog a korosztályunk – kisebbségi és többségi egyaránt –, hanem végérvényesen kitelepülni. És majd nem lesz csoda, hogy 603 628 négyzetkilométer – csak úgy – üresen marad. Legalábbis emberek nélkül. És ezért nem mi leszünk a hibásak." - osztja meg gondolatait Szabó Kata.
Úgy véli: mindenki el fog menekülni, mert az ország megalázza a lakosait. "Sárba tiporja az élhetetlen fizetésekkel, a magas közüzemi díjakkal, kiszúrja a szemét a hazugságokkal, a hitegetésekkel, és most már az alapvető emberi jogokon is páros lábbal tapos. Nemcsak azzal aláznak meg emberileg, hogy ilyen törvényeket hoznak, hanem azzal, hogy viszályt szítanak nemzet és nemzet között. A magyar, orosz, ukrán stb. nemzetiségeknek nem egymással van baja, ezt kellene megérteni és megértetni mindenkivel" - folytatta.
Szerinte nem az a baj, hogy elvárják a lakosságtól az államnyelv ismeretét, hanem az, hogy ezt az anyanyelv rovására akarják tenni. A megfelelő nyelvoktatás hiányáról már ne is beszéljünk - jegyzi meg. "De nem azért fog elsősorban kikopni a magyar szó Kárpátaljáról, vagy az orosz Kijevből – és a sor korántsem itt ér véget –, mert a törvény korlátozza. Hanem azért, mert ha ilyen ütemben haladunk hátra a fejlődésben, nem lesz, aki egyáltalán éljen az országban, nemhogy beszéljen" - jegyezte meg.
"Forradalom volt, háború van, jólét nincs. „Jogot a népnek” – követelte Petőfi. A családfők számára viszont égetőbb probléma a holnapi betevő kérdése, mint a jogé. Lincshangulat ide vagy oda, ha Csehország ad kenyeret, akkor a nép inkább odamegy dolgozni – reálbérért éhbér helyett" - zárta a sorokat.
A teljes írás a Kárpátalja ma oldalán olvasható.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: