Neve valószínűleg a Benedek név rövidített változata.
Bene nevét 1269-ben Bhene néven említette először oklevél. IV. Béla király ekkor adományota a falut János fiainak Péternek és Mártonnak.
1333-ban szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, ez évben papja 3 garas pápai tizedet fizetett.
Régi temploma a 14. század második felében épült.
A falut 1567-ben a tatárok, 1657-ben a lengyelek pusztították el.
1593-ban a község teljes egészében áttért a református hitre.
A település egykori nagyobb birtokosai voltak a Kusalyi Jakcs család, Szilágyi Erzsébet, a Ruszkai, Dobó, Székely, Perényi, Matucsinai, Bélaváry[1], Rátonyi, Makkay, Vásárhelyi és Pogány családok.
A falu határában van a hagyomány szerint a zászlóbontás helye, ahol Rákóczi kurucai gyülekeztek.
1910-ben 689, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 1409 lakosából 1270 (90%) a magyar.
A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Bene határában, a Borzsa folyó medréből került a benei bronzhydria. Az antik görög darab elkészítése az i. e. V. század közepére datálható.
Forrás: Wikipédia
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON !