Az 1567-ben átvonuló tatárok a helységet megkímélték, a körülötte talált tanyákat azonban felégették. Ekkor 7 kapu találtatott itt, majd 1600-ban 6 után vetettek ki adót (Botlik József – Dupka György 1993: Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest). A XVI. század első felében a község lakói előbb az evangélikus, majd a református hitre tértek. 1595-ben már virágzó gyülekezetként említik, amelynek Bátyú és Harangláb voltak a fiókintézményei. 1600-ban Petrohai András volt a papja.
Anyakönyve 1775-től kezdődik, ekkor Bótrágyon 154 ház volt, 1054 fő volt a lakossága és 4844 holdnyi terület tartozott hozzá. Ezek közül a legnagyobbak a Tóerdő, Jakbandó, Hollós és Petre nevezetű területek, melyek Haranglábbal együtt egy adó-községet képeztek. Főbb birtokosai: Lónyai Gábor, Albert és Sarolta, Ehremreich Izidor, Bagu József, Bajusz Antal és József, Demjén Gábor, Farkas Ferenc, Gál Péter, Gönczy Antal utódai, Izsák Gábor, Péter János stb. (Lehoczky, 1881). A XIX. század végén lett lerakva a falun keresztülhaladó vasútvonal. Az 1890-es évben a faluban 200 család élt, ezek többsége másik 3–4 családdal lakott egy udvaron (Kovács Sándor 1999: Kárpátaljai útravaló. Püspöki Kiadó, Budapest) .Ekkor a falu egy részét még erdő borította, később ezek nagy részét kivágták és a földet átadták a parasztoknak. Ők 3 évig gondozhatták a nekik bérbe adott földet, majd ezután magas áron adták el másoknak. A falu lakosainak a többsége ebben az időben halászattal is foglalkozott, a kifogott halat a munkácsi piacon értékesítették.
1919-től 1938-ig Kárpátalja és így Bótrágy is Csehszlovákia része lett.
1938-tól Bótrágy a cseh uralom alól felszabadult és a magyar hatalom kezébe került. A visszacsatolás után a kolóniákon csak ukránok, ruszinok maradtak. A cseh iskolákat felszámolták.
1944. október 28-án a szovjet hadsereg foglalta el a falut, majd a következő évben Kárpát-Ukrajna hivatalosan is az USZSZK része lett. A II. világháborúnak és az azt követő hónapoknak itt is megvoltak az áldozatai. A lágerekbe elhurcoltak száma 153 ember, ebből 80 meghalt, és 73 ember visszatért. A második világháborúban a községből kilencen haltak oda (Botlik–Dupka, 1993).
1948-ban megalakul a Győzelem kolhoz, vezetője Fehér László. Ugyanebben az évben nyitotta meg kapuit a hétosztályos magyar iskola is. 1977-ben felépült a községi kultúrház, 1986-ban az orvosi rendelőintézet átköltözik egy új épületbe.
A szovjet érában a helyi lakosok túlnyomó többsége az itteni kolhozban, illetve annak melléküzemágaiban dolgozott. A férfiak egy másik jelentős része pedig Beregszászon - főként a famegmunkáló cégeknél, a finommechanikai üzemben (vasgyár) s a műszergyárban vállalt munkát. A helybéliek közül sokan helyezkedtek el a vasútnál is. Jelenleg a vasút a korábbinál jóval kevesebb helybélit, mintegy 45–50 férfit foglalkoztat. 2000 tavaszán itt is felbomlott a kolhoz, az aktív tagok és a kolhoznyugdíjasok átlagosan 2,5 hektárnyi földrészhez jutottak. Ezek képezték akkor a családi vállalkozások alapját.
Forrás: Wikipédia; Fotó: Joseph Chada/Facebook
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: