A város keletkezéséről két monda is megemlékezik. Az első így szól:
A Tisza partján lévő kastélyban élt Micbán feleségével és öreg nénjével. Felesége áldott állapotban volt, amikor a kötelesség hadba szólította a kastély urát. Egyszer egy koldusasszony ikergyermekeivel alamizsnáért könyörgött Micbán feleségénél. A büszke úrnő durván elutasította: „Takarodj! Tisztességes asszonynak egyszerre két magzata nem lehet!” A koldusasszony megátkozta: „Ha te az én kétszeres anyai áldásomat kétségbe vonod, a jó Isten adjon neked hétszereset!” A sors Micbánnét hét fiúval áldotta meg egyszerre. Az úrnő nagyon megijedt, mivel ebben az időben Istencsapásnak számított ikreket világra hozni. Nénje tanácsára hatot kosárba tettek, és a Tiszába dobtak. Egy halász talált rájuk, hazavitte, és felnevelte őket. 16 évesek voltak a fiúk, amikor Micbán megjött a háborúból, s nagy mulatságot rendezett. A mulatságon a fiúk énekbe foglalva adták elő életük történetét. Micbánné elájult, majd beismerte bűnét. Férje nagyon megörült fiainak, mindegyiknek birtokot adott, akikről a következő falvak is nevüket nyerték: Lónya, Szalóka, Eszeny, Ásvány, Csap, Szürte, Telek. Öreg nénjét ló farkához köttette, hátára táblát akasztatott „E szenny” felirattal, és addig vonszoltatta a falun körül, míg darabokra nem szakadt.
A második monda így szól:
A király erre utazott, és kocsisára kiáltott : „Csapj közé, fiam, Salamon, mert itt ragadunk ebbe az ásványba!” Ez a királyi mondás három falunak adta nevét. Ezek a falvak: Csap, Salamon és Ásvány.
A Zichy Kódex (1346) már „Csap” alakjában említi a községet. A Sztáray kódex 1390. május elsején kelt CCCVII. sz. okleveléből már a község urát is ismerjük, Csapy Tamás és fia Miklós személyében. A Csapyak az – eszenyi és a polyánkai – Boksa nemzetségből származnak. A Baksa nemzetség első ismert őse Tamás, ennek fia Simon comes. A Csapyak Csap földjét, melyről nevüket vették, 1282-ben vásárolták a Bechegregor nembeli Apa fiaitól. 1284-ben már Rátnak is urai, 1286-ban Ásvány is birtokuk. Vagyonuk, hatalmuk és különösen Ungban, tekintélyük is egyre nő A Csapyak régóta persona graták voltak a királyi udvarban. A Csapyak vitézségének hírétől visszhangzott az egész ország. Zsigmond király címert adományozott nekik (1418) és Csapy András a rettegett hős, a sárkány rend lovagja lett. Királyhű emberek voltak, Csapy László, mint „aug. imperatoris secretarius” (udvari titkár) 1433. július 13-án Rómában járt Zsigmond kíséretében.
A Csapyak a 16. században haltak ki. A tatárok a települést majdnem elpusztították, lakosságát elhurcolták vagy megölték. 1605-ben Bocskai István, majd 17. század későbbi éveiben a Vécsey családot említik birtokosként. A község nevét a 14. században Chap, Chop alakban használják. 1427-ben 26 jobbágyportából álló település, 1550-ben már több nemes is részes a községben, ekkor 5 porta nagyságú a falu. Dózsa György vezette parasztháborúban a csapi Borsvai Péter osztaga is jelentkezett. Később a tatárok okoztak nagy kárt a faluban, lakosai közül sokat elhurcoltak. A megyei adólajstrom 1696-ban 7 jobbágy és 4 zsellér család nevét tartotta fenn, valamennyien magyarok. A csapiak az 1697-es tokaji felkelésben, majd az 1703–1711-es Rákóczi-szabadságharcban is harcoltak. 1720-ban 9 jobbágy nevét vették fel az országos összeírásba, közülük 7 magyar és 2 ruszin volt.
Vályi András leírása 1796-ból: „CSAP. Magyar falu Ungvár Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kis Rátnak szomszédságában, mellynek filiája, Bereg Vármegyének is szomszédságában, a’ Tisza partyán helyheztetve, határjának jó termékenységéhez, ’s külömbféle vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”
1848-ban Csapon megalakult a nemzetőrség 36 fővel.
Fényes Elek leírása 1851-ből: „Csap magyar falu, Ungh vmegyében, a Tisza jobb partján: 146 kath., 415 ref., anyaszentegyházzal. Termékeny határa a Tisza és a Latorca áradásainak nagyon ki van téve.”
Az 1870-es években kezdődött a Csapon áthaladó vasút építése. Ettől fogva sínpálya kötötte össze a vidéket Galícia és Magyarország tájegységeivel. 1872-től vált Csap fontos közlekedési csomóponttá, amely a helyi lakosok nagy részének életét, a későbbiek folyamán nemzetiségi összetételét is gyökeresen megváltoztatta.
1920 előtt Ung vármegye Nagykaposi járás Tiszaháti körjegyzőséghez tartozott.
Az első világháború idején Csapon szállították keresztül a magyar csapatokat a keleti frontra. A település területén hadikórház is működött.
1919. januárjában a csehszlovák hadsereg megszállja Csapot. 1919. április második felében megalakult a direktórium, miután az előző 14 napon keresztül itt vívta Kárpátalja egyik legvéresebb és leghosszabb csatáját az 5. Vörös gyalogos hadtest, a híres Ruszin Vörös Gárda és a munkácsi 2. Vörös ezred a megszálló cseh alakulatokkal.
1919. július 25-én a magyar Vörös Hadsereg bombázni kezdte a települést.
1919. szeptember 10-ei saint-germain-i békeszerződés értelmében Csap Csehszlovákia fennhatósága alá került, de csak a trianoni békeszerződésben csatolják el Magyarországtól. A csehszlovák időszakban közigazgatásilag a szlovákiai Királyhelmeci járás (Kráľovský Chlmec) része volt, ami a Kassai megyéhez (Košická župa) tartozott. Az első bécsi döntést követően (1938. november 2.) visszacsatolták a Magyar Királysághoz. Ekkor Ung vármegye Ungvári járás Csapi körjegyzőségéhez tartozott.
A két világháború között hozzátartozott a Csapi-tanya s a Malmok. Lakosai ekkor őstermeléssel, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Tanügyét ebben az időben 1 állami rendszerű kisdedóvoda, 2 állami, 1 római katolikus népiskola, 1 községi iparos tanonciskola, 1 állami polgári és 1 községi gazdasági szakiskola látja el.
1941-ben Csapon létrehozták az Erődítési Csoportparancsnokságot a magyar királyi honvédség keretein belül, melynek az volt a feladata, hogy irányítsa az Árpád-vonal építését Kárpátalján. 1943 nyarán átszervezték és itt szervezték meg az I. Erődítési Csoportparancsnokságot.
A második világháború idején Csapot a magyar – német hadsereg 1944. november 23-áig védelmezte a szovjet Vörös Hadseregtől közel egy hónapos véres harccal. Református templomát a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta. 1945. június 29-e után az Ukrán SZSZK-hoz csatolták (a szovjet-csehszlovák szerződés értelmében). A szovjetek – miután elfoglalták a várost – néhány napon belül összeterelték a tereprendezést vállaló férfinépet, azután Szolyvára hurcolták, majd kit hová… Csapról a málenykij robot során 74 férfit hurcoltak el, ebből 36-an odahaltak. 1945-ben városi típusú település rangjára emelik. 1948-ban végbement a föld kollektivizációja. A létrehozzák a helyi kolhozt, amely két év múlva egyesült az ásványi kolhozzal, végül mindazokat a földeket, amelyek a település környékén voltak az eszenyi kolhoz kapta meg.
1957-ben városi rangot kapott. 1989. május 26-án megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség csapi alapszervezete. 1991-től a független Ukrajna része. 2003-tól területi jelentőségű város.
2005. május 7-én a Csapi 2. Számú Középiskola ünnepélyes keretek között emléktáblát avattak gróf Széchenyi István tiszteletére. 2006 nyarán és őszén felújították a Tisza-töltést.
Forrás: Wikipédia
További történeteket itt olvashat!
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: