Az Oroszország-szakértő szerint radikálisan félreérti a helyzetet a kormány, ha azt feltételezi, hogy előnyökre tehet szert az éppen élet-halál harcát vívó Ukrajnával szemben, és eljöhet az ideje a területi igények érvényesítésének Kárpátalján. "Ez teljesen megalapozatlan remény – már amennyiben valóban gondolkodnak ezen kormánykörökben –, aminek kinyilvánítása végső soron éles konfliktushoz vezetne az Európai Unióval. Mindennek pedig beláthatatlan politikai következményei lennének" - mondta a HVG-nek adott interjújában a történész.
Ahogyan Sz. Bíró Zoltán fogalmazott: épp a kárpátaljai magyarság érdekeit szem előtt tartva most nem konfrontatív álláspontra volna szükség Ukrajnával szemben, hanem nagyvonalú politikára.
"Közismert, hogy Ukrajnában a magyarnál lényegesen nagyobb létszámú a román és a lengyel kisebbség, de az ő sorsukért nem a magyarhoz hasonló módon aggódik Bukarest és Varsó, hanem az együttműködést keresik Kijevvel. Ők abból indulnak ki – szerintem helyesen –, hogy most támogatni kell az ukránokat, és ha majd a helyzetük rendeződik, sokkal könnyebb lesz megoldást találni az ukrajnai nemzeti kisebbségek ügyében" - magyarázta a szakértő.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e ki nem mondott célja a magyar külpolitikának Kárpátalja visszaszerzése Sz. Bíró Zoltán nem tudott határozott választ adni. Szerinte ugyanakkor nehéz kormányoldali szereplők egyes mondatait másképp értelmezni, mint olyan gesztust, amivel fenn akarják tartani annak lehetőségét, hogy ha a „dolgok úgy alakulnak”, Ukrajna egy része akár Magyarországhoz is kerülhet.
"Mert egyébként mi más értelme lett volna annak az EU-s büntetőintézkedéseket bíráló orbáni mondatnak, hogy a szankciókkal „lábon lőttük magunkat”? Ha már egyszer megszavazta a szankciókat, miért kell azokat utólag nyilvánosan bírálni? Feltehetően azért, hogy ezt Moszkvában észrevegyék. S miért kell a szankciós politika negatív következményeit annyira eltúlozni, mint ahogy tette azt egy időben a magyar külügyminiszter? Nyilván megint csak azért, hogy erről a Kremlben is tudjanak. Ez az EU egységéből folyamatosan kilógó retorika megengedi annak feltételezését, hogy erre azért van szükség, mert a magyar kormány nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Ukrajna a darabjaira hull, és akkor jól jön majd Moszkva jóindulata. Ugyanakkor szeretném leszögezni: arról nincs tudomásom, hogy tényleg ez lenne a magyar kormány szándéka. Kétértelmű retorikája azonban megengedi ezt a feltételezést" - osztotta meg gondolatait a szekértő.
Ha mégis szétesik Ukrajna, Magyarország nem formálhatna úgy területi igényt a Kárpátaljára, hogy az belesimuljon az uniós politikai keretbe?
Erre a kérdésre Sz. Bíró Zoltán a következőket válaszolta:
"Kezdjük ott, hogy teljesen valószínűtlennek tartom Ukrajna szétesését. Ez abban az esetben képzelhető el, hogyha Oroszország átfogó, nyílt támadást indítana keleti szomszédunk ellen, aminek a lehetőségét – bármennyire feszült is a pillanatnyi helyzet – továbbra is minimálisnak tartom. A másik akadályt pedig az jelenti, hogy a ma is érvényben lévő helsinki záróokmány nagyon világosan rögzíti, hogy egy ország területének megváltoztatása milyen módon tekinthető elfogadhatónak. Ennek alapvető feltétele az érintett felek békés megegyezése. Márpedig nem látom magam előtt, hogy egy legitim ukrán kormány ebben bármikor partnere lenne a magyar kormánynak. Ezt a képzelőerőm peremén járva sem tudom elképzelni."
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: