“Sajnos akármi lesz is ennek a háborúnak a végén, nagyon rossz lesz itt ezután magyarnak lenni. Amúgy is, Kárpátalján a magyarságnak hosszútávon reszeltek” - mondta a lapnak Balla Kolos. És ennek a legfőbb oka még csak nem is a háború, bár a mértéktelen pusztítás kétségtelenül feltette az i-re a pontot. Az elmúlt évek tömeges kivándorlásáért viszont sokkal inkább Ukrajna rossz gazdasági helyzete és a Magyarországon, vagy nyugatabbra adódó kedvező lehetőségek adta kontraszt felelős.
“Senki nem akar itt dolgozni 50 ezer forintért, ha Magyarországon megkeresheti az ötszörösét is, Csehországban pedig akár a tízszeresét is. És ez már jóval korábban elkezdődött, mint akár a nyelvtörvény. Igazán az állampolgárság könnyített megszerzésének bevezetése után gyorsult fel az elvándorlás. Persze a donbaszi háború kezdete, az amiatt következő válság is jókora löketet adott ennek” - mondta Kolos.
Nem segít az, hogy ha a magyar nagypolitikában valaki negatívan nyilatkozik az ukránokról, vagy akár az ukrán vezetésről, az az itt élő magyarok hátán csattan. “Sokan írják, hogy itt a magyarokat üldözték. Ez hülyeség. Volt egy csomó dolog, ami hátrányosan érintett minket, mint természetesen a nyelvtörvény, de az üldözés azért messze nem ez. Kárpátalján már régóta itt él mindenki együtt. Hülyék mindig is voltak, de nem zavartak túl sok vizet” - értékelte a kárpátaljai valóságot Kolos. Most viszont háború van és ez sok mindent megváltoztatott. “Idáig sem rajongott azért itt értünk senki, a két ország politikusai pedig már régóta csak az asztalt verik, ha felmerül valami közös probléma. Ez korábban is lecsapódott itt, de ez már nem intézik el az emberek egy válllrándítással" - mondt Kolos. Hiába érzik egyébként Ukrajnában is, hogy Magyarország most rengeteget segít - és nem csak a magyarokon-, nagyon nehéz kiegyensúlyozni a negatív narratívát. “A magyar segélyekről, segítségről megjelenik egy kishír valahol elrejtve, a legújabb Orbán, vagy Szijjártó megszólalást pedig megtalálod a címlapon” - fejtette ki Kolos.
Molnár Adrienn egy kis faluban született, Ungvártól 7 kilométerre. Zeneiskolát végzett, most is a zeneiparban dolgozik. Azt mondta, korábban is tervezték már, hogy Magyarországra költöznek, mostanra viszont szinte létkérdés lett: “A háború most megindít mindannyiunkat. Eddig is nagyon kevés magyar volt már itt. Az ismerőseink, a barátaink, szinte mindenki elment már. Azok is, akik esküdöztek, hogy innen soha”. “Akkor hogyhogy ti még mindig itt?” - adja magát a kérdés. “Itt vannak a szüleink, ők maradósabbak” - vázolta a generációs perspektívákat Adrienn.
Pedig alapesetben átköltözni Magyarországra békeidőben nem túl bonyolult procedúra, mióta a kettős állampolgárság intézménye létezik és már kialakult intézményrendszer és háttér áll rendelkezésre a külhoni magyarok számára. “Albérletet, számlákat ott is kell fizetni, meg itt is. Csak ott sokkal könnyebb munkát találni” - tette hozzá Adrienn. Most viszont természetesen nincs békeidő, az itteni ingatlanok, kertesházak, belvárosi lakások szinte eladhatatlanok. “Ha el tudnám adni, már holnap elindulnék. Most már nem szeretnék itt maradni” - tette hozzá keserű mosollyal Adrienn. A katonakorú férfiak, mint Kolos, viszont el sem hagyhatják az országot. Őt még ugyan nem hívták be, de ennek is fennáll a veszélye.
“Egyelőre nem tartok tőle, hogy behívnak, nem voltam katona. Rengeteg az önkéntes és egyébként is azokat veszik előre, akik szolgáltak korábban. Egy ismerősünkről tudunk eddig, akit behívtak, de ő volt katona. De tudok több olyan magyarról is, aki tudta, hogy már nem fog tudni kilépni az országból, mégis hazajött, akár a világ másik végéből is és bevonult harcolni. Több olyan magyart ismerek, aki harcol ebben a háborúban, vagy ha még nem, akkor is közös ügynek tekinti” - mesélte Kolos. Az országot mindenesetre nem hagyhatja el. Sokan mások viszont ezt megtették, szinte megbecsülhetetlen, hogy a háború kezdete óta hányan-
Bihari Ádám teljes cikkét a hvg.hu oldalán olvashatja el.
Címlapkép: Molnár Adrienn és Balla Kolos/Fotó: Túry Gergely, HVG
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: