A hadköteles korú férfiak számára Ukrajna most egyirányú utca. A háború kirobbanását követő első hetekben a rendszer még úgy működött, hogy ha a magyar útlevélben volt pecsét a belépésről, akkor kifelé is szabad volt az út – így a kettős állampolgárok az úti okmányaikat „megforgatva” szabadon közlekedhettek.
Aztán az ukránok stratégiát váltottak - írta a Magyar Nemzet. Most már a számítógépes rendszerükkel ellenőrzik a dokumentumokat, és azt a hadköteles korú férfit, akinek ukrán állampolgársága is van, nem engedik ki az országból, rosszabb esetben még ott helyben a kezébe nyomják a behívót.
Rezes József, a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásának igazgatója szerint csak egy későbbi seregszemle után fog kiderülni, hogy milyen mértékben fogyatkozott meg a magyarok lélekszáma. Mert hogy megfogyatkozott, azt ő sem vitatja. Hozzáteszi azonban, hogy valójában a férfiak nagy része már a háború előtt is külföldön dolgozott idénymunkákon.
"Eddig hazajártak a családhoz. Elképzelhető, hogy ezután ez fordulni fog, inkább a családot viszik magukkal" – mondta a Magyar Nemzetnek.
Kérdés viszont az is, hogy Kárpátalján milyen jövő vár a magyarokra, mikor már eddig is feszült volt a helyzet. Rezes József úgy véli, erre is csak az idő fog választ adni, de nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a háború után pozitív irányba mozdul el a kisebbségek ügye. "Ukrajna fiatal állam, amely éppen nemzetépítésben van. Az eddigi megosztottságot a háború elsöpörte, a fronton mindenki egy. Amit évek alatt nem tudtak elvégezni, azt Vlagyimir Putyin megtette" – magyarázta. Hozzátette, az ukrán médiában eddig is kétségtelenül rossz volt a magyarok megítélése, de ez egy évek óta tartó folyamat, amely a háborúval csak beért. Provokációtól ugyanakkor nem tart, emlékeztet rá, hogy az eddigi incidensek mögött is az oroszok álltak, nem pedig az ukrán szélsőségesek.
"Mi is bizonyítottunk. Vannak magyarok, akik a fronton harcolnak. Mások a frontvonalak mögött veszik ki a részüket a munkából" – mondta, reményét fejezve ki, hogy ezt Kijevben is látják.
Arról egyébként nincsenek hivatalos információk, hogy hány kárpátaljai magyart soroztak már be, de arról igen, hogy a háború már hármuk életét követelte.
A frontra kerülni nem is feltétlenül olyan könnyű - jegyezte meg a lap. Az egyik kibúvó, ha egyszerűen nem veszik át a behívót. De ha meg is érkezik a dokumentum, még akkor sem nyomnak fegyvert automatikusan az ember kezébe. Ezután még csak jelentkezni kell a hadkiegészítő parancsnokságon, ahol eldől, hogy az illető egyáltalán alkalmas-e katonának. Elsőbbséget élveznek azok, akik már szolgáltak, hátul állnak a nagycsaládosok. Hallani olyanról, aki önként jelentkezett, mégsem hívták be - írta a Magyar Nemzet.
"Az emberek fele elmenekült. Ki kell találnunk, hogy ezeket az embereket hogyan csábítsuk vissza. Ehhez meg kell kérdeznünk őket is, hogy mit szeretnének. Túl a munkahelyteremtésen és a többi közhelyen. Ez egyébként nemcsak Kárpátaljára, de az egész ukrán államra is igaz" – magyarázta a lapnak Tóth Győző, a beregszászi városi tanács képviselője.
"Azért mindenki ott segít, ahol tud. A gazdaság működtetéséről sem lehet teljesen lemondani. Én munkát adok, adót fizetek, ami ugyancsak hozzájárul a győzelemhez – mondta. Feladatának érzi azt is, hogy elmagyarázza, Magyarország mennyit segít a bajban.
Hogy látják-e erőfeszítéseiket Kijevben, abban már Tóth Győző sem biztos. Elmondása szerint beregszászi képviselőként, városi szinten remek az együttműködésük az ukránokkal, kölcsönös a tisztelet. De a nagypolitikára, arra már nincsen befolyásuk. Szerinte Kárpátalján a szélsőségesek sem jelentenek problémát, az itteniek megtanultak egymás mellett élni. "Nem vagyunk szeparatisták. Soha nem is létezett ilyen politikai szándék. Még ha ezt a kártyát sokszor fel is használták. Ukrán állampolgárok vagyunk. Elítéljük a háborút. De a magyarságunk mellett is a végsőig kiállunk. Ebben nem tágítunk!" – jegyezte meg.
"Nincs olyan krízis, amit ne lehetne megoldani. Amit ember elrontott, azt ember hozhatja helyre. De csak akkor, ha a krízisben lévők képesek megérteni egymást. Az biztos, hogy ugyanúgy nem mehetünk tovább, mint eddig. Az ember jobbá válásában is azt tanítjuk, hogy ha egy magatartás rosszat eredményezett, akkor másként kell élni a továbbiakban, hogy jó legyen" – fogalmazott Marosi István görögkatolikus pap bizakodóan. Pozitív példaként említette még, hogy az egyházak között viszonylagos béke uralkodik, oda egyelőre nem gyűrűzött be a feszültség.
Hogy mi lesz Ukrajna és benne a kárpátaljai magyarság sorsa, arra szerinte is korai még választ adni. "A Bibliából is tudjuk, hogy nemzetek és népek születtek és el is tűnhetnek a történelem színpadán. Szerintem egy nemzetfejlődést vagy annak szakaszait csak utólag lehet értékelni. Különösen azt, hogy megszületett-e a küzdelem által az egységes nemzet vagy sem. Egyébként is az ukrán nemzet nem most születik, mert eddig is volt, évszázadok óta van. De elhamarkodott azt mondani, hogy a folyamat befejeződött. Ezzel minden nemzet így van. Mi, emberek aktuálisan egy nemzetfejlődés adott szakaszát éljük csak. Ráadásul ebben a szakaszban rengeteg a seb. A nemzettudat sajátos értékek felismerését és helyes önértékelést is jelent. Ha pusztán egy agresszorral szemben fogalmazzuk meg magunkat, az újabb hibákat hordozhat magában" – figyelmeztetett.
Kárpátalja a béke szigete, ahol nem találkozni harckocsikkal, amelyet nem ért el a fegyverropogás. Azért a magyarságra még másfajta harcok is várnak - írta a Magyar Nemzet. A háború árát itt is megfizetik. Csak a következő, sorsdöntő évek döntik majd el, hogy a megmaradásukba kerül-e.
Nyitókép: Kárpátaljai menekültek érkeznek a magyar–ukrán határra az Ukrajnában kitört háború elől menekülve. Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: