1. Az Alkotmánybíróság reformja
Az ukrán Alkotmánybíróság és az ukrán elnöki hivatal közötti viták általánosak voltak az elmúlt években, ami több esetben éles szembenállássá fajult. A helyzetet bonyolította, hogy a testület elnökét, Olekszandr Tupickijt még a Janukovics-korszak végén nevezték ki, és ezt a pozícióját Petro Porosenko elnöksége idején is megőrizte. A korrupcióval vádolt Ab-elnököt 2021 tavaszán vitatott jogszerűségű rendelettel felfüggesztette Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, ám a csatározások folytatódtak.
Május végén Andrij Szmirnov, az államfő hivatalának helyettes vezetője arról nyilatkozott, hogy a teljes igazságügyi reform keretében át kell gondolni, egyáltalán szükség van-e az Alkotmánybíróságra. Az Európai Bizottság erre a kérdésre alighanem igennel válaszolna, minthogy kéri egy új összetételű, szakmai alapokra és átláthatóságra épített testület felállítását.
2. A bírósági reform folytatása
Az ukrán parlament 2016 júniusában döntött a bírósági reformcsomagról, akkor fogadták el az ehhez szükséges alkotmánymódosítást. Az új szabályozás a bírókkal és a bíróságokkal kapcsolatban fontos jogköröket vont el az elnöktől, és helyezett át a parlamenthez. A korrekciók után a Legfőbb Igazságügyi Tanácsot az elnöki hivataltól független Legfőbb Igazságszolgáltatási Tanács váltotta 2017 januárjában, biztosítandó a bírói függetlenséget, 2021-ben viszont létrehozták az ezt a testületet ellenőrizni hivatott etikai tanácsot. Innentől bonyolultabb a kép, ugyanis utóbbi előbbi tevékenységét és tagjait értékelve lesújtó képet vázolt fel, melynek következményeként 15 LIT-tagból 10 távozott 2022 januárjában, és azóta káosz van.
3. Küzdelem a korrupció ellen
Az általánosságokon túl ez a legkonkrétabb és legbotrányosabb pont. 2014 után két olyan független intézmény jött létre Ukrajnában, amelyek feladata a korrupcióellenes küzdelem. Az egyik a Különleges Korrupcióellenes Ügyészség (eredeti rövidítéssel: SZAP), amelynek első vezetőjét 2020 nyarán lemondatták. Ekkor pályázatot írtak ki, majd hosszú procedúra után 2021 végén beszámoltak az eredményekről: a bírálóbizottság jelentése szerint Olekszandr Klimenko, az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (NABU) nyomozója 246 pontot gyűjtött, Andrij Szinyuk, a legfőbb ügyészség ügyésze 229-et.
A győztes kinevezése azonban elmaradt, arra hivatkozva, hogy Irina Venediktova legfőbb ügyésznek is ellenjegyeznie kell azt. A SZAP-nak azóta sincs vezetője, egyes vélemények szerint azért, mert Klimenko a NABU munkatársaként részt vett annak az ügynek a nyomozásában, amelyben felmerült a gyanú, hogy Oleg Tatarov, az elnöki iroda vezetőhelyettese súlyos korrupciós cselekményekben vett részt korábban. Az elnöki hivatal az Ukrajinszka Pravda szerint mindent megtett, hogy befagyassza az ügyet, amelyet a Nemzetbiztonsági Szolgálatok (SZBU) el is sülyesztettek.
Az elmúlt években egyébként komoly csaták zajlottak számos ügyben – Csausz bíró csodálatos esetéről itt írtunk – a lojális SZBU és a független NABU között.
Az Európai Bizottság most ha néven nem is nevezi Klimenkót, de kéri, hogy ne késlekedjenek tovább a már lebonyolított SZAP-pályázat győztesének kinevezésével. Emellett ugyancsak pályázatot javasol a NABU új igazgatójának pozíciójára, amit a háborúra tekintettel nem lesz egyszerű lebonyolítani.
4. Küzdelem a pénzmosás ellen, bűnüldözési reform
Általánosabb pont, a pénzmosás elleni küzdelem jegyében a FATF nemzetközi pénzügyi akciócsoport sztenderdjeinek bevezetését irányozzák elő, valamint átfogó stratégiai tervet fogadtatnának el a bűnüldözés reformja kapcsán.
5. Oligarchátlanítás
Volodimir Zelenszkij az utolsó békeévben átfogó harcot indított az oligarchák ellen, a vonatkozó szabályokról és polémiákról ebben a cikkünkben írtunk részletesen. Az elnök a csatái közepette Rinat Ahmetovval, az ország leggazdagabb és legnagyobb informális hatalmú emberével is összecsapott, ám rövidesen elhomályosították ezeket a konfliktusokat a háborús fejlemények.
Zelenszkij egyelőre annyit tud felmutatni, hogy rács mögé juttatta Viktor Medvedcsukot, aki harminc éven át tartó oligarcháskodás mellett az ellenzék meghatározó politikusa is volt. Az Európai Bizottságnak összességében nincs kifogása az ellen, hogy az oligarchák befolyását a politikára, a médiára és az igazságszolgáltatásra lenullázzák, ám feltétele, hogy mindezt jogállami alapokon tegyék, aminek a szabályozás nem minden ponton felel meg.
6. Sajtószabadság
Sokféleképpen értelmezhető pont, de tény: az ukrán elnök a nemzetbiztonsági tanács (RNBO) felhasználásával már a háború előtt is tévécsatornákat és más tömegtájékoztatási eszközöket lehetetlenített el, záratott be vagy vegzált kitartóan, köztük nemcsak olyanokat, amelyek orosz narratívákat közvetítettek, hanem az ellenlábas exelnök, Petro Porosenko érdekeltségeit is. A hadiállapot idején aztán szintlépés történt ebben.
7. Nemzeti kisebbségek ügye
Ezt a pontot a Jevropejszka Pravda ukrán hírportál értékelése szerint kifejezetten a magyar kormány követelése miatt illeszthették a csomagba, és nincs különösebb jelentősége.
Az Európai Bizottság a Velencei Bizottság javaslatainak a figyelembe vételét szorgalmazza az Ukrajna nemzetiségeiről, a szabad nyelvhasználatról és az oktatásról szóló szabályozással kapcsolatban. Mint ismert, Magyarország amiatt akadályozta Ukrajna közeledését a NATO-hoz, mert északkeleti szomszédunk nem volt hajlandó érdemben módosítani a 2014 után meghozott jogfosztó törvényeket, amelyek az ukrán nyelv primátusára hivatkozva lényegében megszüntetnék a magyar tannyelvű iskolákat, és korlátoznák az anyanyelvhasználatot médiában, rendezvényeken, intézményekben és másutt.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON: